Ferenc pápa magyarországi látogatása hetek óta lázban tartja az országot. Mindenki próbálja megfejteni, hogy vajon miért is jön ide, és hogy ezt vajon Orbán melletti vagy elleni kiállásként értelmezzük-e? Ugyanakkorazt gondolom, az ország egy része, különösen az elkötelezett keresztények őszinte reménységgel várják a katolikus egyház fejét, mert Ferenc pápában valóban van valami különleges, valami felszabadító, valami megnyugtató.
Olyan világban élünk, ahol a kereszténységnek folyamatosan csökken a társadalmi relevanciája. Az, hogy mit mondanak az egyházak, egyre kevésbé érdekli az embereket. És végignézve azon, mit is mondanak egyes vezetők, sokszor talán jobb is, ha nem kerülnek állításaik a figyelem középpontjába. Ferenc pápa egy ilyen világban szólal meg, az egész világ vallásosságának legnagyobb hatalmú pozíciójából. Szava azonban mégsem ellenállásba vagy érdektelenségbe ütközik, hanem kíváncsiság övezi, bármerre is jár. Ez adja karakterének igazi mélységét: alázatosságával, józanságával és kedvességével lehámozza szavairól a pozíciója körüli tekintélyt, és felmutat egy másik valóságot. Azt, hogy ilyen is lehet a kereszténység vagy az egyház – és ez a könnyen megragadható vízió magával ragadja az embert.
Látogatásában is ez az igazán érdekes számomra. Vajon a politikai véleményeken vagy a sajtó beszámolóján túl lesz-e lehetőségünk meghallani azt, hogy ő milyen világot képzel el, és hogy ebben a keresztény egyháznak milyen szerepet kell vállalnia?
Idén jelent meg egy film, amelynek címe Ferenc pápa válaszol. (A Disney+-on megtalálható.) Nagyon egyszerű koncepcióval operál: tíz fiatalnak lehetősége nyílt több órán keresztül faggatni a pápát bármiről. A kérdések nem voltak előre egyeztetve, minden a pillanat hevében történt. Hogy elinduljon a beszélgetés, persze előkerülnek a mókás kérdések, hogy akkor most hivatalosan bejelentett, státusszal rendelkező munkás-e Jorge Mario Bergoglio, és hogy mennyi fizetést is kap. Ferenc pápa mindenkit megnyugtat, hogy semennyit, és csak akkor kér kölcsön, ha esetleg nagyobb kiadása lenne. (Az sajnos nem derül ki, hogy mi a nagyobb kiadás, pedig nagyon érdekelne.) A könnyed felvezető azonban nem tart sokáig, hamar egyértelművé válik, hogy a fiataloknak nagyon sok kérdése van: Mit kezdjünk a migrációval? Miért démonizálja az abortuszon áteső nőket az egyház? Miért képmutató az egyház a papi pedofília kapcsán? Egyáltalán van-e lehetősége egy LMBTQ embernek, hogy bármi helye is legyen az egyházban? (Különösen megmosolyogtató, amikor elmagyarázzák neki, hogyan működik a webcamozás és az OnlyFans.)
Persze a filmet is azért nézzük, mert kíváncsiak vagyunk arra, hogy ezekre a kemény kérdésekre Ferenc hogyan reagál (nagy valószínűséggel be is tudjuk lőni, hogy mire mi lesz a pápa válasza), de egy-két alkalommal komoly vita alakul ki a fiatalok között is, és ilyenkor megszakítás nélkül, hosszú perceken át csak őket hallgatjuk. Az érzéseiket, a tapasztalataikat, a véleményüket, a valóságukat. A fehér ruhás, idős férfi pedig csak a háttérben hallgat, figyel, és mindennek végén mégcsak nem is válaszol, hanem inkább megerősít, vagy újra kihangosítja az elhangzott gondolatokat. És sokszor talán (igyekszem nem magamra haragítani a katolikus olvasóinkat) nagyobb szükségünk van a Szentatya hallgatására, mint a kinyilatkoztatására.1
A filmben megszólaló fiataloknak és leginkább az általuk megfogalmazott fájdalmaknak az egyház terében hallhatóvá kell válniuk, ami csak akkor történhet meg, ha lehetőséget teremtünk rá. Ha ott vagyunk és figyelünk. Ha befogadunk és kihangosítunk. Mert az azt jelenti, hogy komolyan vesszük mindezt, és tervezünk vele. Sőt nemcsak tervezünk, hanem idővel a cselekvésünk részévé is tesszük mindazt, ami egy igazságosabb és otthonosabb egyházhoz vezethet minket.
Ez a bejegyzés eredetileg 2023. április 28-án jelent meg Substack felületünkön. Ez a bejegyzés eredetileg 2023. március 17-én jelent meg Substack felületünkön. Ha tetszett és nem akarsz lemaradni a többiről, kövesd Facebook-oldalunkat és iratkozz fel Substack hírlevelünkre, ahol személyesebb tartalmakat is meg szoktunk osztani olvasóinkkal a minket leginkább érdeklő témákban a kereszténység, a kultúra és a közélet találkozási pontjain, minden pénteken.
1Ferenc pápa tőle jól ismert módon kifejezetten jól válaszol a kérdésekre, de egy ponton, bevallom, nekem is fennakadt a szemem. Mikor a női papságról kérdezik, kifejezetten vehemensen elutasítja még a gondolatot is, és ezt protestánsként kifejezetten nehéz hallgatni.