Nem várhatunk mindig új kormányra, új egyházvezetésre, új zsinatra – itt az idő!

Fotó: Deutscher Evangelischer Kirchentag

Múlt héten a német evangélikus egyház (Németországi Protestáns Egyház – EKD) nagy találkozóján, az ötnapos Kirchentagon voltam Nürnbergben. A kétévente más-más városban megrendezett találkozón  nyolcvan-százezer ember vesz részt, hogy együtt ünnepelje az egyház közösségét. Ilyenkor megtelik a város kirchentagos sálat viselő emberekkel, akik bejárják a végtelennek tűnő programkavalkádot: az istentiszteleteket, a koncerteket, az előadásokat, a workshopokat vagy az expón található standokat.

A Kirchentag a kísérletezésről szól. Nemcsak arról tesz tanúbizonyságot, hogy milyen a német egyház ma, hanem arról is, hogy milyen lehetőségeket rejt magában egy ilyen közösség. Így a klasszikus egyházi alkalmak mellett számtalan kísérleti program van. Ha csak az istentiszteleti, hitéleti felhozatalt nézzük: van mesterséges intelligencia által írt és megtartott istentisztelet, de elektronikus zenére csillelős úrvacsorás liturgia is, amit mi magunk között csak technomiseként emlegettünk. 

Minden Kirchentag egy meghatározó gondolat köré szerveződik. Idén ezt Márk evangéliumának első fejezetéből vették a szervezők, ahol Jézus földi működésének, prédikálásának kezdetéről olvasunk: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,5) A pólókon persze nem ez a teljes igeszakasz jelent meg, hanem annak mottószerű változata: „Jetzt ist die Zeit”, azaz „Itt az idő!”

Hogy minek van itt az ideje a németek szerint? Erről Kézdi Beáta igazán remek beszámolót írt az Evangélikus.hu-n. A záró istentiszteleten húszezren vettek részt. Itt Quinton Ceasar dél-afrikai származású fiatal lelkész prédikált az alsó-szászországi Wiesmoorból, aki beszédében az anyagi, rasszbeli és nemi identitásbeli kirekesztések ellen is felemelte szavát. Az igehirdető azzal kezdte, hogy nem fog hazudni: nem várhatunk mindig új kormányra, új egyházvezetésre, zsinatra és így tovább. „Jézus azt mondta: itt az idő! És amikor Jézus ezt mondja, akkor változásra és bátor döntésekre hív minket, amelyek valóban változást hoznak magukkal. És te és én is tudunk dönteni jó és rossz között.”

A keresztény ember életének egyik kulcsmomentuma a megtérés. 

Vannak, akik napra vagy akár percre pontosan meg tudják mondani, hogy mikor történt, míg mások – például én – életük egészében bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy vajon megtérhetünk-e igazán. 

A keresztény konszenzus (ha van ilyen) az, hogy a megtérés hatására szükségszerűen radikális változás kell, hogy végbemenjen az emberben: el kell hagyni a rossz szokásokat, meg kell szüntetni a bűnös életvitelt, át kell értékelni mindent, amit addig jónak vagy rossznak gondoltunk. Itt aligha van lehetőség a komplex gondolkodásra, az esetleges szürke zónákra. Ha az isteni szó tényleg elért téged, nem tudsz nem engedelmeskedni neki. Itt az idő!

Fotó: Tobias Hartmann/Deutscher Evangelischer Kirchentag

Ugyanakkor talán az egyik legnagyobb kritika a kereszténységgel szemben az, hogy ha valóban ennyire komolyan és elválólagosan gondolkodunk a megtérésről, akkor mégis hogyan válik az egyház mindannak a szenvedésnek az okozójává, amelyet oly sokan tapasztalnak szerte a világban földi tevékenysége által? A Kirchentag igehirdetője is erre hívta fel a figyelmet, számol be róla az Evangélikus.hu:

„Igazság nélkül nincs szeretet” – hangzott Ceasar kulcsmondata. Kiemelte, hogy bőrszíne miatt maga is megélte a kirekesztést, és felhívta [rá] a figyelmet, hogy „akik nem veszik észre a gondokat, a kirekesztést, azok egyfajta happylandben akarnak élni, ahol azt mondják, Isten mindannyiunkat ugyanúgy szeret, és az egyház mindenki számára biztonságos hely. De ne hazudjunk” – fogalmazta meg a kritikát –, hiszen nem múlt el a kirekesztés, sőt az egyházban is jelen van.”

Luther Márton számára a megtérés különösen fontos fogalom. Híressé vált kilencvenöt tétele is ennek központi szerepével kezdődik: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« –, azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).” A reformátor gondolkodásában nem a most kap főszerepet, nem a pontszerű, radikális változás, hanem a megtérésnek élethosszon át, naponként megéltvalósága. 

Hogy újra és újra rádöbbenjen az ember, mit rontott el. Hogy újra és újra keresse annak lehetőségét, hogy mit hozhat helyre. 

Vég nélkül küzdjön azért, hogy mindenki számára megtapasztalható legyen Isten igazsága. 

„Jetzt ist die Zeit!” – buzdítanak a német evangélikusok, és igazuk van. Valóban itt van az ideje annak, hogy aktivizáljuk magunkat, felkeljünk a fotelből, és tegyünk azért, hogy jobb irányba változzon életünk minden területe. Fontos feladata mindannyiunknak, hogy megfogalmazzuk, milyen változásnak is jött el most az ideje. 

De ha ebben a petőfis, „most vagy soha” lelkületben éljük életünket, és mégsem jön el a mindent elsöprő siker vagy a valódi változás, akkor nem marad nekünk más, csak a bukás és a reménytelenség. Talán ezért idealizálja túl a kereszténység a megtérés momentumát, a gyökeres fordulat ígéretét, mert retteg szembenézni azzal a mindennapi tapasztalattal, hogy tesz az ember, és nincs eredmény. Hisz az Istennek semmi sem lehetetlen, így előttem sem lehet akadály! Luther a naponkénti megtérés gondolatával rádöbbent minket arra, hogy 

a most mellett nem a soha áll, hanem a mindörökké. 

Most van ideje a megtérésnek, a rendrakásnak, a fordulatnak, igen; de mindörökké tartó volta az, ami a nehézségek idején megerősíti az embert az életigenlésben. Hogy ha nem is úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy azt mi szeretnénk, akkor is tudjuk, hogy ez csak átmeneti állapot, mert lesz egy újabb most, amikor újra közelebb lépünk az Isten által elképzelt és valósággá lett világ felé. Csak így, ezzel a naponkénti megtéréssel, a mindörökké tartó mosttal lehet teljes erőbedobással hinni és megélni a lutheri bölcsességet: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék ma egy almafát.”

Ha tetszett ez a bejegyzés és nem akarsz lemaradni a többiről, kövesd Facebook-oldalunkat és iratkozz fel vagy fizess elő Substack hírlevelünkre, ahol személyesebb tartalmakat is meg szoktunk osztani olvasóinkkal a minket leginkább érdeklő témákban a kereszténység, a kultúra és a közélet találkozási pontjain, minden pénteken.